A Vöröskereszt emblémasértés miatt rendre utasított minket, mert egy kiadványunkban megjelent a szuperegyszerű vörös kereszt, nyilván egy segítségnyújtó jellegű cikk illusztrációjaként. Egyébként az alapító úgy nyerte ezt a végtelenül egyszerű emblémát, hogy hazája címerén megfordította a színeket, mégse veszekedtek vele soha emiatt. Mára beivódott a köztudatba, mint a mentők, a gyógyítás ésatöbbi jelképe. A szervezet viszont úgy látszik, hogy emblémavédelmi kampányával szeretne monopóliumot a harctéri gyógyításra és egyáltalán a gyógyításra és (talán) minden emberi jóra vonatkozólag.

Mi van, ha szeretném levédeni  jövő héten a fekete pontot, csak hogy fokozzam az egyszerű síkidomok használatát a logóvilágban. Tehát, ha én levédetem a fekete pontot, akkor bezúzathatom az összes könyvet és újságot azon a jogon, hogy minden mondat végén használják a logómat? Persze ez egy túlzó párhuzam, de az is igaz, hogy egy vörös kereszt az nem túl bonyolult, mondhatni kézenfekvő síkidom és a keresztet (ilyen arányokkal is) sokan használhatták már az amúgy nagyra becsült segélyszervezet előtt is a történelem folyamán.

A mentőautók, amiket nem a vöröskereszt üzemeltet, azok nem viselhetik, holott a köztudatban a segítségnyújtással összeforrt ez a szimbólum. Igazán megkülönböztethetné logóját a segélyszervezet egy díszítő elemmel és helyet biztosíthatnának a vörös színű egyenlő szárú keresztnek a globális szimbólumok panteonjában illetve megengedhetnék használatát minden valóban harctéri segíségnyújtással foglalkozó szervezetnek. Csak hogy még jobban megfeleljenek eredeti missziójuknak. Szerintem.

Emilben kaptam és megosztom veletek az alábbi levelet, ami állítólag a ferencesek levelezőlistájáról származik. Épp pár napja nekem is ez járt a fejemben és örülök, hogy talán nem egy magányos őrült gondolata ez, hanem egyszerűen így működik a dolog, minden mindenre kihat. (Lásd még a kínai környezetgyilkolásról szóló fotókat ebben a témában.) Íme.

-----

Kovács Jánost pontosan reggel 6 órakor ébresztette órája (made in China). Amíg a kávéfőzője (made in China) a reggeli kávét (product of Brasilia) csepegtette, lezuhanyozott, a hajszárítóval (made in Taiwan) megszárította a haját, a villanyborotvájával (made in China) megborotválkozott. Egy pólót (made in India) és farmert (made in Singapore) húzott. Lábait sportcipőbe (made in Korea) bujtatta. A kenyérpirítójából (made in Philippines) kinyert pirítóst reggelizett, majd  menedzserkalkulátorán (made in Mexico) megnézte aznapi feladatait.
Az órán a pontos időt (made in Switzerland) beállította a rádió (made in China) alapján, majd beült az autójába (made in Germany). Este bekapcsolta tévéjét
(made in Japan). Amíg a brazil sorozatot nézte, elgondolkodott, miért nem talált ma sem egy jól fizető magyar munkahelyet...

"Made in China" olvashatjuk nap mint nap. Cipőnket, ruhánkat, elektronikai berendezésünket, sőt lassan már a gyerekünket is Kínában csinálják. Az a tény, hogy ezek a roppant ízlésesen és igényesen elkészített termékek általában az első használat után tönkremennek, végtelen örömmel tölthet el minket, hiszen az újabb termék megvásárlásával félmaréknyi rizs értékű pénzt juttatunk az éhezőknek. Azonban mielőtt még elérzékenyülnénk saját magunk önzetlen jóságától, nézzünk szét egy kicsit a környezetünkben.

Nézzük meg, miért lett munkanélküli Kati néni, a varrónő, miért lett 34 évesen rokkantnyugdíjas Feri, miért akasztotta fel magát a gazdálkodó Józsi bá', vagy miért turkál ott a kukában az a büdös hajléktalan? Nem a kínaiak miatt, hanem miattunk. Mert spórolunk. Mert azt hisszük, hogy spórolunk. Nem nézzük, kaviár vagy kutyaszar van-e az üvegben, azt vesszük meg, amelyik pár forinttal olcsóbb. Legszívesebben saját anyánkat is eladnánk és vennénk helyette egy akciós energiatakarékos takarítógépet. Mert az kevesebbet fogyaszt. Kati néninek soha sem fájt a foga a munkanélküli segélyre. Nem is kapott belőle egyetlen fillért sem, míg működött a varroda. Azonban hiába varrtak szép és jó minőségű ruhákat, nem kellett az embereknek. A takarékoskodók számára túl drágák voltak a kínaiban és a turkálóban kaphatókhoz képest, a menők pedig csak nem vesznek olyat, amire nem azt írták, hogy London.

Így aztán hamarosan érkezett egy udvarias német úriember, aki nagylelkűen megvásárolta a gyárat. Azon persze nincs mit csodálkozni, hogy szép lassan csődbe ment a varroda, hiszen a német már régóta foglalkozott ruhákkal Németországban is. Érthető, nem akart konkurenciát saját magának.

Feri kőművesnek tanult. Olyan szép egyenes falat tudott rakni, hogy még az igazgató is csodájára járt. Dolgozott itt-ott feketén, de normális munkát sehol sem talált. Miért is lenne szükség kőművesre, ha építkezés is csak ritkán van? Így aztán egyik barátja tanácsára leszázalékoltatta magát.
Félreértés ne essék, még mindig fél kézzel pakolja a negyven kilós betongerendákat, de valamiből meg kell élni.
 

Józsi bá' nem volt depressziós, nem volt szerelmi bánata, csak tíz millió forintos adóssága. Nem. Nem ivott, nem játékgépezett. Sokkal rosszabb: teheneket tartott, és gabonát termesztett. Azért kellett a pénz, hogy gazdasági épületeket építsen, gépeket vegyen. De nem kellett az embereknek a gyógynövényt legelő teheneiből fejt finom tej mert inkább a bevásárlóközpontban kapható reggeli italnak becézett hulladék anyagokból készült kotyvalékot itták.. Istenem, olcsóbb volt. Meg egészségesebb is, hiszen Józsi bá' is a tej miatt halt meg.
 

Fúj, büdös hajléktalan, hogy lehet ide engedni az utcára, rontja városképet, elriasztja a turistákat, összehugyozza a padokat! Igen ám, de a büdös hajléktalan nem egy természeti jelenség. Nem valami varázslat következtében keletkezett, hanem rendes átlagos emberből vált büdös hajléktalanná. Hiába kergetjük el, zárjuk be, ha nem látjuk, akkor is büdös hajléktalan marad. És még mi sértődünk meg, ha az alamizsnánkat piára költi.Ha egy tíz éve totálkáros autóba eszeveszettül öntjük a benzint, majd megpróbáljuk beindítani, van-e értelme megsértődnünk azon, hogy a járgány nem megy?

Oké, de mi közöm van nekem ezekhez? Jól fizető állásom van, új kocsim és szép lakásom. Ez igaz, viszont egy kicsike kis közöm mégis van. Méghozzá az, hogy ez az egész mind-mind miattam van. Ugyanis ha a Kati néni által varrt ruhát veszem meg, nem megy tönkre a varroda és neki is megmarad a munkahelye. És ha Kati néninek megmarad a munkahelye, össze tud gyűjteni annyi pénzt, hogy építtessen Ferivel még két szobát és egy fürdőszobát a szoba-konyhájához. Így Ferinek sem kellene a rendes fizetés helyett a kevéske rokkant nyugdíj. Ráadásul ha Józsi bá' által termelt tejet iszom, nem csak egy halottal lenne kevesebb, de még egy büdös hajléktalannal is, aki régen a mezőgazdaságban dolgozott, és akit most is alkalmazna Józsi bá'. Egy a büdös hajléktalan már nem lenne se büdös, se hajléktalan. És hogy nekem ebből még hasznom is lenne. Nem meglepő, hiszen ezt a sok szerencsétlent mind az én adómból tartja el az állam, így ha dolgoznának, nemhogy nem kerülnének semmibe, de még ők is bevételt jelentenének az országnak. A több bevételből pedig több utat, iskolát, parkot, templomot, uszodát és kórházat lehetne építeni, ami számomra is egyértelműen hasznos lenne (ám többet is lehetne belőle lopni, ami persze koránt sem lenne hasznos).

Ezek után érdemes elgondolkodni azon, vajon az a termék olcsóbb-e, amelyiknek kisebb szám van az árcetlijén, vagy az, amelyiken ez olvasható:
"Made in Hungary".

Forrás: Bencés Diákszövetség Levelezőlista

Népi email küldés hagyománya útján jutottam ehhez a kis sztorihoz, kár, hogy olyan, mintha igaz lenne: :)

Nemrégiben egy magyar és egy japán cég nyolcevezős versenyt rendezett a Dunán. A verseny előtt mindkét csapat keményen edzett, hogy a lehető legjobb teljesítményt érjék el. Mikor eljött a nagy nap mindkét csapat tagjai nagyon jó formában voltak, mégis a japánok nyertek 1 km-es előnnyel. A vereség igen érzékenyen érintette a magyar csapatot, teljesen mélypontra kerültek. A felső vezetés úgy döntött, feltétlenül kideríti a megsemmisítő vereség okát, ezért rögtön alkottak is egy team-et, akik ezen a projekten dolgoztak. Feladatuk az volt, hogy alaposan kivizsgálják az ügyet és megfelelő segítséget nyújtsanak. A sok vizsgálat után kiderítették, hogy a japánoknál heten eveztek, s egy ember kormányzott, míg a magyar csapatnál egy ember evezett és heten kormányoztak. A felső vezetés erre rögtön igénybe vette egy tanácsadó cég szolgálatait, s arra kérte őket, készítsenek tanulmányt a magyar csapat struktúrájáról. Jelentős költségek kifizetése után néhány hónap múlva a tanácsadó cég arra a következtetésre jutott, hogy a magyar csapatban túl sokan kormányoztak és túl kevesen eveztek. A japánokkal szembeni következő vereséget elkerülendő megváltoztatták a csapat felépítését. Most négy kormányos volt, két főkormányos, egy kormányigazgató s egy ember evezett. Ezen kívül teljesítmény-értékelési rendszert vezettek be az evezősnél, hogy nagyobb teljesítményre ösztönözzék. `Bővítenünk kell evezősünk feladatait és nagyobb felelősséggel kell felruházni.´ A következő évben a japánok nyertek, immáron 2 km-es előnnyel. A vezetés elbocsátotta az evezőst rossz teljesítménye miatt, eladták a csónakot is és leállították mindenféle beruházást az evezést illetően. A tanácsadó céget dicsérettel illették, a megtakarított pénzt pedig szétosztották a menedzsment tagjai között...

De tényleg. Legalábbis Kínához képest. Ha tehetném, nem vennék semmit ami kínai, azok után, hogy láttam ezt a cikket és ezeket a képeket. Milyen vezetők az ilyenek?

http://www.chinahush.com/2009/10/21/amazing-pictures-pollution-in-china/

Az emberek türelmesen álltak a Hold felszínén, de azért a Nyugalom Tengere nem volt már az az igazán idilli hely. Feszültség vibrált a levegőben, illetve, miket is hantázok, ott nincs levegő, szóval a légüres térben, az emberek között. Ember sok volt, levegő, víz és szobahőmérséklet már annál kevésbé. Utcai ruhában nem érezték magukat valami jól, de várniuk kellett. A dolog egyetlen előnye, hogy a 150 fokos felszíni hőmérséklet ellenére senkinek sem volt hónaljszaga, se semmiféle más szaga, mert levegő nélkül az sem terjed, és ezen az rengeteg metrófogantyú sem változtatott, amit egyes csoportok csak úgy megszokásból hoztak magukkal. Ugyanis a metró nem a fogantyúktól bűzlik. Mindegy.

A tömeg szélén, egy biztonságosan elzárt, nemzeti és nemzetközi lobogókkal, pártszlogenekkel, kedvezményes IMF hitelajánlatokkal és kurva nagy adag liberalizmussal díszített emelvényen is álltak jónéhányan. Sokkal kevésbé voltak türelmetlenek, mint a nagy tömeg és ez nem nemes jellemüknek vagy önuralmuknak, hanem leginkább szolgálati szkafandereiknek volt köszönhető. (A tisztségviselőknek, közjogi méltóságoknak és családtagjaiknak, mutyi komáiknak járt, illetve sokan egyszerűen csak vettek egyet, hiszen csak 400 évnyi átlagkeresetbe került.) A csillogó sugárvédő búrák mögött idegesen pillogtak a szemek, amint egymás között rádión vitatták meg a helyzetet. Kezükben volt a „népkiáltvány”, melyben az emberek gyors segítséget kérnek mindenféle bajaikra, mint levegő, víz, lakás blablabla hiánya meg ilyenek.

Vezetőjük magában csodálkozott az alant haldokló tömeg türelmetlenségén – egyesek odáig jutottak a hisztériában, hogy gyengeségre, légszomjra és forróságra kezdtek panaszkodni – de tudta, hogy mi a kötelessége. Bekapcsolta a rádió műsorszóró rendszert, megigazgatta jegyzeteit, hogy elkezdje megnyugtató és lelkesítő beszédét.

- Polgártársak, sorstársak!..Hosszú utat tettünk meg együtt és bizony, büszkén mondhatjuk, hogy már most is messzire jutottunk – mutatott a háttérben ragyogó, szmogtól szürkéskék Földgolyóra, miközben párszázan már leroskadtak a holdporba.

- Kár lenne hát feladni, ha már idáig jutottunk, mert összefogással, együttérzéssel, munkával és becsülettel célhoz érhetünk – közben hátrapillantott, hogy holdkompja, melyet multinacionális érdekek egyengetéséért kapott cserébe, üzemkész-e már. A tömegben egyre többen roskadtak le, mások támogatták volna őket, de az ő erejük is rohamosan fogyott.

- Csak még egy nekirugaszkodásra van szükség, csak még egy kis megszorításra és kijutunk a válságból. Igen, válságból, mely mindannyiunkat egyformán sújt – mondta jóságos arckifejezéssel, majd egy gyakorlott mozdulattal narancsillatról levendulára állította a luxusszkafander keringetőrendszerét. Nagyot szippantott az oxigéndús levegőből és önkéntelenül is néhány másodperces örömteli hatásszünetet tartott. Ám ekkor egy partizán rádióadó próbálta megzavarni a beszédet, mindenféle zavaró tényeket közölve a helyzet visszásságairól. A szónok dühös lett, amint látta, hogy az emberek egyetértően és elégedetlenül bólogatnak a partizánadó beszólásaira. Hát mit akarnak ezek? Hiszen ő mindent megtesz, mindent a tömegért tesz, mégis, mit képzelnek ezek??? Kicsit élesebb hangon, lényegre törőbben folytatta beszédét, miközben a nyomozóiroda emberei bemérték és rakétával megsemmisítették a kalózadót és személyzetét.

- Olyan munkát, melynek béréből megélhetnének, sajnos nem tudunk adni, de pártunk javaslatára beindítottunk egy uniós programot a válság által leginkább sújtott területek, csoportok számára. Kormányunknak sikerült elérni, hogy a Hold ezen első helyen szerepeljen, így bárki, aki igazolja rászorultságát, az minimális, két hónapos átfutási idővel támogatáshoz juthat. – megköszönve a nép erőfeszítéseit és szavazatait ráérősen elindult a holdkomp felé, fogadva a kollégák és mutyi komák gratulációit.

Ekkorra a tömeget már egységesen megnyugtatta a beszéd, nem volt partizánrádiózás, ellenvetés, összefont kar, fejcsóválás vagy rosszallás. Soha nem látott egyetértésben hevertek a vákuumtól és forróságtól kifordult szerves anyag kupacok a Hold fényes felszínén, maradéktalanul megvalósítva az igazi, megingathatatlan, haladó szellemű, toleráns, egyszerre nemzeti és nemzetközi egységet.

Megdöbbenve olvasom itt,  hogy az EU eddig szabályozta a forgalomba hozható zöldségek formáját és méretét is. Már 20 éve vezették be azt a szabályt, hogy csak szabályos és megfelelő méretű zöldség legyen kapható a boltokban, akkor elkerülte a figyelmemet, de most sem értem, hogy mi értelme volt és kinek volt jó. Most meg visszavonták, szabad csúnya répát, uborkát, akármit enni és venni. A bürokrácia elleni harc jegyében, ugye, hű de jó. Talán eleve nem kellene mindent kézzel szabályozni, csak a fő mozgató elemeknél fogva megragadni a gazdaságot, dehát ehhez ész kéne. Ehelyett az indokolatlan antitröszt perek divatosak meg a százezer oldalas rendelkezések, amik az ilyen lényegtelen hülyeségekről szólnak. Irigylem őket, hogy ennyire ráérnek.

Be kéne utalni az EU-s politikusokat egy Sim City táborba, ott ugyanis nem utasíthatnák a népet, hogy költözzön a városodba, vagy menjen el, vagy vállaljon gyereket vagy ne. Pusztán indirekt módon vezetheted a várost, ha van munka és van hol lakni, odaköltöznek, ha van ovi, akkor a gyerekesek is beindulnak. A mocsok aljanép ugyanis szabad költözködési joggal bír és gátlástalanul gyakorolja is (csak mi magyarok nem szeretjük) a költözködést, oda, ahol jobb. Persze egyes helyi politikusok támogatják, mondván, hogy el lehet menni.

Ennyit tud az EU, vasvillával böködni a fene nagy demokrácia és szabadságjogok nevében? 20 évig nem adhattál el görbe paradicsomot, de most már lehet, vajon mi változott me g közben? Agyrém, remélem nem jut eszükbe a széklet méretének és formájának rendeleti szabályozása, mert bajban (sőt, szarban) leszünk.

Nézz engem! Ez a Viasat3 legújabb image kampányának szlogenje. Nehéz nem észrevenni, mert a kora esti sorozatok mindegyike előtt lemegy egy. Én személy szerint a Két férfi meg egy kicsit bírom is, de azért tisztában vagyok vele, hogy ebből az ember aztán semmi jót nem tanul. Hát, kikapcsolódásra készült ez is meg a többi sorozat is és főtéma a gyarlóság, egymás szivatása, önzés ésatöbbi. Valljuk be gyerekes, de azért lehet rajta mosolyogni is.

Nem mindegy azonban, hogy mennyire néznek gyereknek vagy éppen egyenesen hülyének. Valaki kitalálta, hogy a sorozatokat rettentően béna, bántóan satnya animációs módszerekkel készült rajzfilmszerű jelenetekkel népszerűsítse. Az hagyján, hogy meg se ismerem a legtöbb pofát, de jellemüket sikerült még tovább torzítani, és ami a legbosszantóbb EGYÁLTALÁN semmi poénos, csattanós nincs a jelenetekben. Csak szellemeskednek de nem történik semmi, hihetetlenül kínosan blőd az egész. Én kérem hüvelygomba és intimbetét reklámokon edződtem, na de ez már sok, legtöbbször egyszerűen kimegyek.

A legbántóbb, hogy mit gondolnak a tévé vezetői a nézőikről! Miért örüljek annak, hogy nézhetem a szart??? Nyálfolyós hülyegyereknek nézek ki, aki a legbénább pókemberes harmadosztályú matricának is gügyög, csak mer kék-piros és pókembeee? Aztán plakáton is meg mindenhol ez follyon a csapból? Aki nem ismeri a sorozatot, az ettől hű de megszereti aztán őket, na és ha keresné a műsorban a plakátos arcokat, hát úgyse ismer rájuk, annyira vacakok, szóval ennek aztán sok értelme van. Aki meg eleve szereti ezeket a műsorokat, az amúgy is nézni fogja, sőt, ezért kapcsol a Viasat3-ra.

Kérlek, írj kommentet, ha neked tetszett a Nézz engem! kampány, és ha elég sokan írtok, akkor inkább én költözöm el. Nem másik városba, hanem inkább bolygóra. Egyszerűen nem tudom elhinni, hogy azon kívül, aki felvette érte a pénzt, ez valakinek valaha tetszett. Ha igen, az illető gondolja már át, hogy elég érett-e a legközelebbi választásokon való szavazáshoz.