Az emberek türelmesen álltak a Hold felszínén, de azért a Nyugalom Tengere nem volt már az az igazán idilli hely. Feszültség vibrált a levegőben, illetve, miket is hantázok, ott nincs levegő, szóval a légüres térben, az emberek között. Ember sok volt, levegő, víz és szobahőmérséklet már annál kevésbé. Utcai ruhában nem érezték magukat valami jól, de várniuk kellett. A dolog egyetlen előnye, hogy a 150 fokos felszíni hőmérséklet ellenére senkinek sem volt hónaljszaga, se semmiféle más szaga, mert levegő nélkül az sem terjed, és ezen az rengeteg metrófogantyú sem változtatott, amit egyes csoportok csak úgy megszokásból hoztak magukkal. Ugyanis a metró nem a fogantyúktól bűzlik. Mindegy.

A tömeg szélén, egy biztonságosan elzárt, nemzeti és nemzetközi lobogókkal, pártszlogenekkel, kedvezményes IMF hitelajánlatokkal és kurva nagy adag liberalizmussal díszített emelvényen is álltak jónéhányan. Sokkal kevésbé voltak türelmetlenek, mint a nagy tömeg és ez nem nemes jellemüknek vagy önuralmuknak, hanem leginkább szolgálati szkafandereiknek volt köszönhető. (A tisztségviselőknek, közjogi méltóságoknak és családtagjaiknak, mutyi komáiknak járt, illetve sokan egyszerűen csak vettek egyet, hiszen csak 400 évnyi átlagkeresetbe került.) A csillogó sugárvédő búrák mögött idegesen pillogtak a szemek, amint egymás között rádión vitatták meg a helyzetet. Kezükben volt a „népkiáltvány”, melyben az emberek gyors segítséget kérnek mindenféle bajaikra, mint levegő, víz, lakás blablabla hiánya meg ilyenek.

Vezetőjük magában csodálkozott az alant haldokló tömeg türelmetlenségén – egyesek odáig jutottak a hisztériában, hogy gyengeségre, légszomjra és forróságra kezdtek panaszkodni – de tudta, hogy mi a kötelessége. Bekapcsolta a rádió műsorszóró rendszert, megigazgatta jegyzeteit, hogy elkezdje megnyugtató és lelkesítő beszédét.

- Polgártársak, sorstársak!..Hosszú utat tettünk meg együtt és bizony, büszkén mondhatjuk, hogy már most is messzire jutottunk – mutatott a háttérben ragyogó, szmogtól szürkéskék Földgolyóra, miközben párszázan már leroskadtak a holdporba.

- Kár lenne hát feladni, ha már idáig jutottunk, mert összefogással, együttérzéssel, munkával és becsülettel célhoz érhetünk – közben hátrapillantott, hogy holdkompja, melyet multinacionális érdekek egyengetéséért kapott cserébe, üzemkész-e már. A tömegben egyre többen roskadtak le, mások támogatták volna őket, de az ő erejük is rohamosan fogyott.

- Csak még egy nekirugaszkodásra van szükség, csak még egy kis megszorításra és kijutunk a válságból. Igen, válságból, mely mindannyiunkat egyformán sújt – mondta jóságos arckifejezéssel, majd egy gyakorlott mozdulattal narancsillatról levendulára állította a luxusszkafander keringetőrendszerét. Nagyot szippantott az oxigéndús levegőből és önkéntelenül is néhány másodperces örömteli hatásszünetet tartott. Ám ekkor egy partizán rádióadó próbálta megzavarni a beszédet, mindenféle zavaró tényeket közölve a helyzet visszásságairól. A szónok dühös lett, amint látta, hogy az emberek egyetértően és elégedetlenül bólogatnak a partizánadó beszólásaira. Hát mit akarnak ezek? Hiszen ő mindent megtesz, mindent a tömegért tesz, mégis, mit képzelnek ezek??? Kicsit élesebb hangon, lényegre törőbben folytatta beszédét, miközben a nyomozóiroda emberei bemérték és rakétával megsemmisítették a kalózadót és személyzetét.

- Olyan munkát, melynek béréből megélhetnének, sajnos nem tudunk adni, de pártunk javaslatára beindítottunk egy uniós programot a válság által leginkább sújtott területek, csoportok számára. Kormányunknak sikerült elérni, hogy a Hold ezen első helyen szerepeljen, így bárki, aki igazolja rászorultságát, az minimális, két hónapos átfutási idővel támogatáshoz juthat. – megköszönve a nép erőfeszítéseit és szavazatait ráérősen elindult a holdkomp felé, fogadva a kollégák és mutyi komák gratulációit.

Ekkorra a tömeget már egységesen megnyugtatta a beszéd, nem volt partizánrádiózás, ellenvetés, összefont kar, fejcsóválás vagy rosszallás. Soha nem látott egyetértésben hevertek a vákuumtól és forróságtól kifordult szerves anyag kupacok a Hold fényes felszínén, maradéktalanul megvalósítva az igazi, megingathatatlan, haladó szellemű, toleráns, egyszerre nemzeti és nemzetközi egységet.